Kulcsszó: rugalmasság és szemléletmód váltás

Azt gondolnánk, hogy a sportolók sokkal jobban alkalmazkodnak az új, kihívást jelentő helyzetekhez, mint egy átlagember, hiszen ezt teszik versenyeken, téthelyzetben, erre készülnek fel mentálisan egy-egy komoly kihívás előtt. Valóban, a rugalmas és nyitott gondolkodásmód, a gyors helyzetfelmérés, a hirtelen stratégiaváltás mind olyan készségek, amelyek jól jönnek egy ilyen teljességgel új helyzetben, mint amit a koronavírus elhúzódó jelenléte okoz. A jelenlegi pandémia válság a legtöbb sportolónál mégiscsak feszegeti a tűréshatárokat. Milyen tapasztalatokat gyűjtött egy sportpszichológus ebben az időszakban? Mit tanulhatsz azoktól a sportolóktól, akiknek sikerült jól alkalmazkodni a covid helyzethez? 

Hogyan reagálnak a sportolók a Covid19 helyzetre?  

A sportolók alkalmazkodási készsége elég széles skálán mozog. Ha a két extrém helyzetet nézzük, akkor az egyik véglet: 

  • egy szétesett, szétcsúszott sportoló, akire jellemző a mentális, érzelmi és viselkedéses dezorganizáció. Ő magasabb stresszt él meg, motivációt veszít, az edzésrutin, a napi rutin felborul, fókusz és cél nélkül telnek a napjai, hetei, ezért dühös magára, az önbizalma meginog, kételkedni kezd a saját képességeiben. 

A másik véglet: 

  • a reziliens sportoló: bármi történjen is, megtartja a fókuszt, pozitívan áll hozzá, a kontroll érzése megmarad, próbálja kihozni a legjobbat a helyzetből, előnyre tenni szert a többiekkel szemben. Ő egy kicsit „robot vagy autopilóta” módon üzemel: csak teszi a dolgát és a fontosra koncentrál, a pozitív gondolatokat erősíti fel. Olyan ez, akár egy verseny finishében, amikor egy beszűkült tudatállapotot él meg, és csak azt engedi be a tudatába, ami segít befejezni/megnyerni a versenyt. 

Nyilván, a legtöbben – valószínűleg te is – a két extrém között helyezkednek el, egyik vagy másik véglethez közelítve. Ugyanakkor időben is van egy íve az alkalmazkodásnak – sokan az elején szétesnek, mert nem tudnak egyből reagálni az új helyzetre, aztán fokozatosan összeszedik magukat, és átveszi a helyét a megszokott sportolói magatartás, az a „mentális keménység”, amit már begyakoroltak edzések és versenyek közben. Elkezdenek alkalmazkodni, új utakat és megoldásokat találni. Szintén gyakori az a helyzet, amikor a sportolók az elején tartják magukat, aztán ahogy jön még egy hullám, még egy kilátástalanabb helyzet, valahol útközben elfáradnak pszichésen, ott jön egy mélypont. 

Nem mindegy az sem, hogy kinek hol tart a sportkarrierje: van, aki néhány kemény év után örül a kevesebb versenyzéssel és utazással járó időszaknak, és ezt regenerálódásra, vagy egy elnyújtott alapozásra használja. De van olyan érettebb sportoló, akinek az idei év, vagy épp az Olimpia lett volna az utolsó lehetősége, ők igazán nehéz helyzetbe hozta a pandémia.  

Mi a sportpszichológus javaslata? 

Amit sportpszichológiai szempontból fontos kihangsúlyozni, és ami minden sportoló számára fontos üzenet: 

Természetes, ha vannak negatív érzelmeid. Bármennyire is igyekszel, nem tudsz  elkerülni minden nehézséget. Természetes, hogy időnként megélsz nehezebb időszakokat. 

A negatív érzelmekkel pedig a legjobb szembenézni és elfogadni őket. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy elfojtod, besöpröd őket a szőnyeg alá. Ez vezet majd az olyan helyzetekhez, amikor téthelyzetben, nyomás alatt hirtelen jön egy blokk, egy rövidzárlat. A negatív érzelmeket nem elfojtani kell, hanem feldolgozni – nézz szembe velük, értsd meg, éld meg, beszéld meg valakivel, fogadd el őket. Így leszel túl rajtuk. A negatív érzések csak felerősödnek az elfojtással.  Paradox módon nem az a mentálisan kemény, aki azt állítja, hogy nincs semmi problémája, hanem az, aki szembe mer nézni és belső munkával felül tud kerekedni rajtuk. 

Ezért olyan fontos a rugalmasság. Ez a helyzet nem azt kívánja meg a sportolótól, – tőled – hogy tégy úgy, mintha mi sem történt volna. Az egy nagyon merev hozzáállás lenne, ami semmiben sem fejlesztené a mentális készségedet. A Covid19 egy kicsit hasonlít arra, amikor egy fontos versenyen vagy mérkőzésen valami teljesen váratlanul kisiklik azirányításod alól. Mi a teendő ilyenkor? 

Mit teszel, ha a verseny vagy mérkőzés nem úgy alakul, ahogy tervezted? 

  • Mérd fel a helyzetet
  • Bosszankodás helyett nyugtasd meg önmagad
  • Tiszta fejjel koncentrálj a következő lépésre
  • Kontrolláld, ami kontrollálható, ami tőled függ
  • Válts szemléletmódot: nem úgy alakult, ahogy eltervezted, de még a javadra fordíthatod a helyzetet, vagy kihozhatod belőle a legjobbat
  • Próbálj ki új taktikát, új stratégiát
  • Ha valami nem működik, azt vesd el: első típusú változások helyett – „ugyanabból többet” – vess be második típusú változást – „másképp”

A Covid helyzetben ugyanezeket a stratégiákat alkalmazhatod. Nem baj, ha az elején  egy kicsit összezavarodsz. Nem történik akkor sem semmi végzetes, ha „útközben elfáradsz”. Ezt már a pszichológiában „covid fáradtságnak” nevezik, és ez nem a fizikai fáradtságra vonatkozik, hanem a pszichés „belefáradásra”.  Mindenki megél nehezebb időszakokat, és ez rendben is van. 

A rugalmas alkalmazkodás pont ezt jelenti, hogy fel tudsz állni a nehéz helyzetekből. Nem követed mereven az eddig bevált stratégiát. Ez egy teljesen új helyzet, erre nincs még kész megoldásod. Az új taktika a rugalmasság és szemléletmódváltás

Milyen taktikával alkalmazkodhatsz a legjobban a Covid helyzethez? 

  • Mit tehetsz most magadért? 
  • Mi az, amit kontrollálhatsz? 
  • Hogyan használhatod a ki a megváltozott helyzetet? 
  • Tudsz-e előny kovácsolni ebből? 
  • Kire támaszkodhatsz? Honnan kérhetsz segítséget? Kivel oszthatod meg a tapasztalataidat? 
  • Honnan meríthetsz motivációt? 

A Hero Program nem csak sportpszichológusoktól, hanem maguktól a sportolóktól és a sporttal foglalkozó szakemberektől gyűjt hasznos tippeket és tanácsokat. Ezeket osztjuk meg veled, és minden sportolóval, aki a programhoz csatlakozik. Kövess minket, számolj be te is a tapasztalataidról, légy részese a Hero Programnak!