Minden egyes lépés nehezebb, mint az előző. Meg-megcsúszik a lábam a nyálkás lépcsőfokokon, zihálva kapkodom a párás levegőt, szemembe csorog a hideg verejték. Átázott kapucnim nem véd meg a zord novemberi este csontig hatoló sivárságától. Felnézek. Hol a vége? De az ellenségesen kanyargó lépcsősor teteje a ködbe vész.
Hirtelen megállok. Hiába pásztázom a kietlen tájat vagy a nedves fák elmosódó körvonalait, nem látom, hol a vége. Hova tartok egyáltalán? Miért rovom a lelketlen köröket a szomorú novemberi alkonyatban? Mit keresek itt? Amikor minden barátom kényelmesen bekuckózva, forró csokit szürcsölgetve sorozatot néz? Megéri-e ez egyáltalán?
Nincs verseny, nincs edzőtábor. A nevetős-kötekedős közös tréningek már csak a múlt emlékei. Egyedül edzek, ha mégis összejövünk páran, aggódva pásztázzuk egymást, nem mutat-e valaki gyanús tüneteket? Nincs mi feldobjon, nincs mi lelkesítsen, nincs adrenalinlöket, nincs agónia, nincs extázis. Az edzések egyhangúak, a mindennapok unalmasak, az életem beszürkült. Beszűkült és beszürkült. Nem látom a célokat, nem érzem magamban az erőt ahhoz, hogy tovább menjek.

Hogyan tovább? Teszi fel magának a kérdést egyre több sportoló. A fokozódó helyzetben nehéz tisztán látni, célokat követni, fegyelmezett maradni. Sorra maradnak el a versenyek, az edzéskörülmények messze nem ideálisak, hiányzik a megmérettetés, nincs sikerélmény. Van, aki a betegségtől fél, vagy az esteleges szövődményektől. Van, aki frusztrált és dühös, mert évekig edzett egy-egy nagyobb eseményre, ami most elmarad. Idősebb sportolóknak talán az utolsó esély is elszállni látszik a karrierjük méltó befejezésére. Sokan érzik magukon, hogy romlik a formájuk, megremeg az önbizalmuk. A negatív gondolatok be-befurakodnak még a mentálisan erős sportolók fejébe is. Mindenki cipel valamilyen lelki terhet. Nehéz így fókuszáltan edzeni, éles maradni. 

Sportpszichológiai szempontból nézve ezek a jelenségek teljesen természetesek, senki sincs egyedül ezekkel a problémákkal. A sportoló nem egy gép, és bármilyen pozitívan és rugalmasan is áll hozzá ehhez a helyzethez, időnként elveszítheti a nyugalmát, tisztánlátását, önbizalmát. Összegyűjtöttük a jelen helyzetben legáltalánosabb pszichés terheket, amelyekkel az amatőr és profi sportolók szembesülnek:

A nagy kérdés persze az: mit lehet tenni? Hogyan tud egy sportoló helytállni ebben a helyzetben? 

A SportMind csapata most külön témakört indít a sportolók támogatására. Hasznos sportpszichológiai tippeket és tanácsokat osztunk meg. Megmutatjuk, hogy más sportolók hogyan alkalmazkodnak a helyzethez. Motivációs videókkal támogatjuk követőinket. Érdekes interjúkon keresztül közvetítjük a szakemberek véleményeit, tanácsait. 

Elsőként itt van egy rövid, 8 pontból álló „Covid gyorstalpaló”:

  1. A sportpszichológiában – amúgy meg az életben is – az egyik legjobb tanács: csak azzal foglalkozz, ami rajtad múlik. Kontrolláld a kontrollálhatót. Ami a hatáskörödön kívül esik, azon kár aggódni. Határozd meg, mi az, amit most tehetsz és rajta. Train, eat, rest. Repeat. 
  2. Az edzés a jelen körülmények között nagyon egyhangúvá válhat. Nincs edzőtábor, nincs felkészülési verseny, nincs változatosság. Épp ezért próbálj ki más sportágakat -kiegészítésképpen. A lehetőségek ott is beszűkültek, de ha igazán keresel, találsz. Menj el falat mászni, kezdj el jógázni, túrázz. 
  3. Lehet, hogy nem olyan éles a formád, mint tavaly ilyenkor. Ez most természetes. Még ha szorgalmasan tolod is az edzéseket, hiányzik az a plusz, amit a zsúfolt versenyszezon ki tud hozni belőled. Ne hasonlítgasd magad előző időszakokhoz, fogadd el, hogy ez most más. 
  4. Máskor panaszkodtál, hogy nincs időd semmire. Lefoglalt a sok edzés, rohanás, utazás. Most lehetőséged van egy kicsit megállni és körülnézni. Mi az, ami a sporton kívül még érdekel? Mi az, ami örömet okoz? Ami hasonló flow-t okoz, mint a sport vagy a versenyek? Amibe gyereki örömmel bele tudsz feledkezni? Rajta, használd ki az idődet! 
  5. Mindig lehet a technikán még egy kicsit csiszolni. Használd ki ezt az időszakot és pótold a hiányosságaidat. Erősítsd meg azt, ami gyengébb, fejleszd azt, ami nem tökéletes. 
  6. Ha nem olyan feszes az időbeosztás, sok sportoló – és nem sportoló is egyébként – hajlamos kicsit „szétesni”.  Ilyenkor paradox módon, bár több a szabadidőd, mégis kevesebbet érsz el. Egy kis lazaság belefér, de előbb utóbb kell egy szorosabb időbeosztás, ami rendszert visz a napjaidba. 
  7. Az előzetes terveid felborultak. Rendben. Más is így van ezzel. De csak akkor tudsz hatékonyan működni, motiváltan edzeni, ha vannak rövid és hosszabb távú céljaid. Fogalmazd úja a célokat, találj magadnak rövidebb távra is kihívást. Ezek lehetnek most nagyon egyszerű dolgok is: például ha eddig 30 fekvőtámaszt tudtál egyszerre lenyomni, akkor most menj fel 50-ig. Ha eddig 25 m-t tudtál egy levegővel leúszni, most növeld meg 30-40-re. 
  8. Nem kell mindent egyedül megoldanod, nem kell minden aggodalmat magadban tartanod. Más is hasonló gondokkal küzd, van olyan sportolói közösség, ahol beszélhetsz ezekről. Van olyan szakember is, aki segíthet. Nézz körül. Találd meg azt, ami neked szimpatikus. 

Kilépni a komfortzónából” eddig is egy nagyon trendi kifejezés volt a sportban. Most, ha akartál, ha nem, ténylegesen kiléptél a komfortzónádból. Nem tudod, mit hoz a holnap, nem tudsz mindent kontrollálni, amit ma elterveztél, az már holnap nem biztos, hogy megvalósítható. Ezért, ebben az időszakban a legfontosabb, hogy maradj nyitott és rugalmas. Hallottál már a rezilienciáról? A következő bejegyzésünkben ezzel folytatjuk. 

Addig is vigyázz magadra és jó edzést!